Mi nem a taoizmus (negatív meghatározás)

Mitől taoizmus a taoizmus: elterjedt féligazságok

A taoizmusról szóló cikksorozatunk jelen része áttekinti, hogy a taoizmus meghatározásakor, lényegi vonásának megnevezésekor, rendszerint milyen válaszok hangzanak el. Ebben az áttekintésben még csak a negatív meghatározásig jutunk el, és a féligazságokat vesszük számba. A pozitív meghatározás a következő rész témája lesz.

Miért foglalkozunk a negatív meghatározásokkal?

Először is tisztázzuk, hogy mi szükség a negatív meghatározás(ok)ra. Az ezoterikus vagy épp romantikus beállítottságú emberek természetesen egyből reagálhatnak azzal, hogy nem valami ellen, hanem velemiért kell és érdemes küzdeni.

Nos, ez igaz is, csak mi most nem küzdelmet folytatunk, hanem uralkodó féligazságokról szeretnénk kimutatni, hogy azok csak félig igazak. És a fél nekünk most nem elég. Ezért valójában nincs is más választásunk, mint sorba venni az uralkodó hiedelmeket, és feltárni, hogy azok miért hiányosak.

Tehát nem rosszak, csak hiányosak, ami ebben az esetben sokkal veszélyesebb és kártékonyabb következményekkel jár, hiszen azt a látszatot keltik, hogy semmi szükség az adott téma (esetünkben a taoizmus) további vizsgálatára, kutatására. Hiszen már megismertük, tudjuk a válaszokat, ezért kipipálhatjuk a kérdést.

Kis kitérő: mi az emberek félrevezetésének három módja?

1. Hazugság, azaz igaztalan dolgok tudatos állítása. Ez egy galád tett, ugyanakkor sokkal tisztességesebb, mint a 2. és 3., mert egy hazugságról be lehet bizonyítani, hogy hazugság, majd utána egyszerűen figyelmen kívül lehet hagyni. Ez a legegyszerűbb eset.
2. Féligazságok elterjesztése (vagy elterjedése, hiszen nem mindig van egy tudatos szándék a háttérben). Ez már sokkal kacifántosabb helyzet, hiszen egy féligazságról sokkal körülményesebb bebizonyítani, hogy csak félig igaz (és rendszerint az igazság fontosabbik fele sikkad el). Nagyon tájékozottnak kell lenni az adott témában, hiszen ha egy felkészült ember/előadó/oktató/bárki féligazságokat helyez ügyesen egymás mellé, akkor nagyon szép fellegvárakat lehet felépíteni.
3. Elhallgatás, ami kéz a kézben jár a féligazságokkal. Ez a tudatlanság legalattomosabb ellensége, ugyanakkor a félrevezetés magasiskolája is, mert a lényeg elhallgatásához vagy az elhallgatott lényeg feltárásához rendkívül jártasnak kell lenni az adott témában. Hiszen ott kell leresni, ahol senki nem keres, illetve azt kell keresni, amiről senki még csak nem is hallott.

Vissza a témánkhoz, a taoizmusról kialakult és elterjedt féligazságokhoz: mindig sokkal körültekintőbben kell eljárni, ha egy témában már kialakult előítéletek, álláspontok, féligazságok terjedtek el és honosodtak meg.

Ezekre rá kell mutatni, ezt a lépést nem lehet megkerülni, a tisztánlátáshoz szükséges feltárni, hogy milyen alapra is ültetjük rá a pozitív érvelést. Ez van. Ha egyből az állító (pozitív) meghatározással kezdjük a téma feltárását, akkor a meghonosodott féligazságok egyből eltorzítják azt. Ezért nem tudjuk megkerülni, hogy reflektáljunk a téveszmékre.

Ha tehát a taoizmust kell meghatározni, rendszerint az alábbi, féligazságokat tartalmazó válaszok és hiedelmek kerülnek kifejtésre (ezt úgy kell érteni, hogy mi visszatérően ezekkel találkoztunk eddig, tehát lehet, sokkal több van használatban):

1. A taoizmus lényege az együtt haladás a megnyilvánult természettel

mottó: „Kelj és feküdj a Nappal.”[1]

2. A taoizmus együtt haladás a természet rendjével, törvényszerűségeivel

Ez is jól hangzik, de megint csak nézzük meg bármelyik modern kor előtti közösséget: az égi rend megfigyelése és követése alapvető szervezőerő a legtöbb régi emberi közösség esetében (lásd bármelyik asztrológiai hagyományt).

Kína kapcsán a jóslócsontokat említhejük (i. e. 14–11. század): ekkor a taoizmus még a láthatáron sem volt (erről lásd a taoizmus történetének vázlatos, időbeli áttekintését), az akkori „kínaiak” viszont már az égi rendet fürkészték (nyilván a „kínai” kifejezés kulturális és nyelvi értelemben használandó, nem pedig a mai nemzeti és közigazgatási értelemben).

Az első két hiedelem további súlyos hiányossága, hogy képviselői rendszerint elmulasztják meghatározni mind a ‘természetet’, mind a ‘természet rendjét vagy törvényszerűségeit’. (Ezekről fog szólni a cikksorozat harmadik, taoista kozmológiáról szóló része.)

3. A taoizmus a három kincs (sanbao 三寶) művelése

Ez kicsit speciálisabb válasz, mert egy benső alkímiai szakkifejezést is használ, mely az emberi lény három alapvető alkotóelemét takarja: jing 精, qi 氣, shen 神 (a benső alkímiáról lásd például Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése című tanulmányt).

Ezzel a válasszal az a baj, hogy a három kincset a dao művelésének módszereként kb. a Tang- (i. sz. 7–10. sz.) és a Song-dinasztia (10–13. sz.) alatt foglalták rendszerbe. Azaz jóval a kínai ókor, a taoizmus megszületése után. Mi több, ez a válasz a benső alkímiát azonosítja a taoizmussal, ami félrevezető, mert annak pusztán egy (nem is olyan régi) irányzatáról van szó.

Összegezve

Látjuk tehát, hogy a felsorolt (és széles körben elterjedt) válaszok természetesen igazak a taoizmusra is, de egyik sem érinti és nevezi meg annak lényegi vonását.

Ha attól taoizmus a taoizmus, hogy az együtt haladást hirdeti a megnyilvánult természettel, pontosabban a természet rendjével és törvényeivel, és mindennek eszközeként a három kincs ápolását javasolja, akkor ez jól hangzik és (félig) igaz is, csak éppen kimarad belőle a lényeg (az igazság másik fele), hogy mindezt MIÉRT is érdemes a taoizmus szerint tenni?

Ezt járjuk körbe a következő részben, mert álláspontunk szerint ez foglalja magában a taoizmus lényegi vonását.