A műről írt cikksorozat többi része elérhető itt.
Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2013 januárjában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 09. 06-án jelent meg. PDF kiterjesztésben letölthető innen.
A Cantong qi felépítése
Ebben a cikkben a mű egyik szövegváltozatának tartalomjegyzékét adjuk közre, némi ismétléssel és néhány kísérő gondolattal kiegészítve.
Elöljáróban néhány meglátás az alkímiai nyelvezetről
Aki olvasott már bármilyen alkímiai művet (akár keletit, akár nyugatit), az tudja, hogy az alkímiai szövegeknek sajátos, fémeket, ásványokat, növényeket és különféle kozmikus jelképeket felvonultató nyelvezete van. Tény tehát, hogy a vizsgálandó témánknak sajátos nyelvezete van, mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy egy szaknyelvvel, nevezetesen az alkímia szaknyelvével állunk szemben.
További tény, hogy az alkímia nem egy modern világképen alapuló és annak keretein belül vizsgálódó természettudomány, mint mondjuk a mai fizika vagy kémia, hanem egy modern kort megelőző eszmerendszer. Tehát a mi korunkétól távol eső világképet és értékrendet hordoz. Az is tény, hogy ha kínai vagy taoista alkímiáról beszélünk, akkor az időbeli távolsághoz nagy földrajzi, kulturális és nyelvi távolság is társul.
Van tehát egy régi korok világképét őrző, távoli népek és kultúrák értékeit hordozó, főleg idegen nyelven íródott és magyar nyelvre lefordított, különös jelképeket használó szaknyelvünk. Mit tegyen az az ember, aki ezt a szaknyelvet szeretné – például kíváncsiságból – megismerni és megérteni? Szerintem három út áll előtte:
1. Szembesülve a szaknyelv kezdeti érthetetlenségével, első versenyzőnk gyorsan más, szórakoztatóbb elfoglaltság után néz. Nem tudjuk kárhoztatni döntéséért, annyi más, örömmel, sikerélménnyel, akár anyagi haszonnal is kecsegtető tevékenység van a világon. Miért pont letűnt korokat idéző érthetetlen szövegekkel foglalkozna valaki szabadidejében?
2. Szembesülve a szaknyelv kezdeti érthetetlenségével, második versenyzőnk úgy dönt, hogy nem fárad az alkímiai szakszavak és jelképek jelentésének feltárásával, hiszen az fáradtságos észtani munkát és tanulást igényelne. Ehelyett így szól magában: „Megvan nekem a magamhoz való eszem, majd tudom én, mi mit jelent itt.” És saját belátása és megértése, múltbeli élményei, egyéb olvasmányai alapján elkezdi behelyettesíteni a szakszavak jelentéseit. Hogy az így létrehozott rendszernek/zűrzavarnak mi köze a vizsgált eszmerendszerhez, nem derül ki, hiszen nincsenek objektív viszonyítási pontok, csak a személyes benyomások és meglátások.
3. Szembesülve a szaknyelv kezdeti érthetetlenségével, harmadik versenyzőnk úgy dönt, hogy az alkímiai szakszavak és jelképek jelentésének feltárása érdekében vállalja a fáradtságos észtani munkát és tanulást. Versenyzőnk elfogadja a szellemi kihívást és melegíteni kezd.
Nos, amennyiben Ön az első csoportba tartozik, valószínűleg nem ezt a cikket olvassa, ha mégis, akkor most azonnal hagyja abba. Viszlát, és további kellemes időtöltést. Amennyiben Ön a második csoportba tartozik, nyugodtan hagyja abba az olvasást, mindketten tudjuk, hogy nincs rá szüksége, mert Ön sokkal jobban tudja, mi micsoda az alkímiában, mint bárki más. Ha pedig a harmadik csoportba tartozik, akkor kedves Kolléga, nézzünk egy tanulási segédletet. Hogyan lehet nekiindulni az alkímiai szaknyelv és azon keresztül az alkímiai világkép feltárásának:
Egy rövidke tanulási segédlet
Az első lépés a kulcsszavak és kulcsfogalmak jelentésének/jelentéseinek feltérképezése (pl. dao, ólom, higany, aranyelixír stb.). Itt szembesülünk is a kulturális és nyelvi távolságból adódó első problémával. Amennyiben kínai vagy taoista alkímiával foglalkozunk, akkor nagy különbség van a mai európai, okozatiságon és kategorizáláson alapuló gondolkodás és a kínai megfeleltetéseken alapuló (analogikus) gondolkodás között. Egy példa e különbségre a kínai nyelvből: két minőség közti azonosság jelölésére a yě 也 mondatzáró nyelvtani segédszó szolgál, mely azonosságot és befejezettséget jelöl. Az „A” „B” yě 也 szerkezet a következőket jelentheti:[1]
- „A” egyenlő „B”-vel,
- „A” része „B”-nek,
- „B” része „A”-nak,
- „A” és „B” egy közös halmaznak, „C”-nek része,
- „A” és „B” között párhuzam áll fenn.
Azaz a kínai vagy taoista alkímiai kulcsszavak jelentésének/jelentéseinek meghatározása alapos tájékozódást, hogy ne mondjam kutatást igényel. Ebben segíthet a következő lépés.
A második lépés a kulcsszavak közti kapcsolatok feltérképezése, azaz a világképben betöltött, egymáshoz viszonyított helyük meghatározása. Az ilyen hierarchikus (rangsorolt) viszonyokat voltak hivatottak bemutatni szemléltető ábráink előző cikkeinkben, például itt a kozmikus taoista világképről vagy a jelen sorozat 3. részében a nagy táblázat.
És ezután jöhet a harmadik lépés, melyben az alkímiai nyelvezettel felépített világképet hozzákapcsolhatjuk élményanyagunkhoz. Akár szemléletmódként vagy világnézetként tisztán szellemi formában, akár gyakorlatok és az életvitelünk segítségével testi és lelki síkon is. Vagy dönthetünk úgy is, hogy ekkora ökörséggel még nem találkoztunk, és más elfoglaltság után is nézhetünk. Mindenki szabadon eldöntheti.
Nos, reméljük adtunk néhány ötletet a tanulmányok megkezdéséhez. Ne legyenek hiú reményei a kedves Kollégának, az első és a második lépés éveket, ha nem évtizedeket fog igénybe venni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy közben ne lehetne gyakorolni valamit, azt azonban fenntartjuk, hogy ha az adott eszmerendszer megértése nélkül gyakorol valaki, akkor biztosan nem tudhatja, hogy merre is halad művelésével. Az adott eszmerendszer által kínált cél felé, vagy teljesen másfelé. Néhány gondolat ezért az elmélet és a gyakorlat kapcsolatáról:
A mű időszemléletének felelevenítése
A taoista alkímia és ezáltal a mű világképében tér és idő elválaszthatatlan egymástól. A mozgás jelöli ki a teret, melyben az idő értelmezhetővé és mérhetővé válik. Ahogy egy test „A”-ból „B”-be halad, mozgása a térben és az időben nyilvánul meg. Mindezt a műben a kozmológiai jelképek fejezik ki: az időtlen korábbi Eget a mozdulatlan Sarkcsillag jelképezi, míg a mozgó későbbi Eget a ciklikusan mozgó Nap és Hold, valamint a Göncölszekér forgása ábrázolja.
A mű A változások könyvének (Yijing 易經) jelképeivel mutatja be a világegyetem és az ember kialakulását, illetve az alkímiai folyamatot is. A kozmológiai jelképek tehát a létesülési folyamaton mindkét irányba elvezetnek, segítségükkel leírható az általunk tapasztalt világ létrejövetele, valamint az Eredetbe való visszatérés útja is, illetve segítségükkel össze lehet kapcsolni az ember kis világát (mikrokozmosz) a mindenséggel (makrokozmosz).
Az alkímiában a világegyetemet mozgató és fenntartó törvényszerűségekhez való kapcsolódás, visszatérés, az időciklusok feltárásán keresztül történik: az alkimista az égitestek (Nap, Hold, Göncölszekér stb.) által kijelölt időbeli körforgásokon keresztül kapcsolja össze önmagát és a világmindenséget, azért, hogy meghaladva a teret és az időt, visszatérjen az állandóságba és halhatatlanná váljon.
Miért lehetséges ez a visszatérés az alkímiai világkép szerint? Alapvetés, hogy a megnyilvánult világban benne rejtőzik a tiszta yang szikrája, és ennek pillanatnyi „helyzetét” a Yijing kozmológiai jelképrendszere adja meg (lásd a yang vonal áramlását a hexagramokban). A yang vonal ebben az értelemben három jelentéssel bír:
- Az eredendő egység jelképe, rendszerint a „tiszta” jelzővel látják el, jele az önmagában álló yang vonal ⚊.
- A korábbi Égben a valódi yang (jele a három yang vonalból álló qian ☰ trigram), mely párban áll a valódi yinnel (a három yin vonalból álló kun ☷ trigrammal).
- A későbbi Égben az ellentettjébe elrejtőzött yang, melyet a kan ☵ trigram belső yang vonala ábrázol, és párban áll a li ☲ trigrammal.
Az időtlen tiszta yang tehát megjelenik a világban, a tér-idő síkjában, azaz a hold- és a napciklusok hatókörében: ennek szemléltetésére és ábrázolására a Yijing szimbólumrendszere szolgál. Az alkímiai eszmerendszer alapvetése tehát, hogy a kozmológiai jelképek a látható bolygómozgásokat szemléltetik, melyek a tér-időt meghaladó, de abban is fellelhető időtlen „fényszikra” áramlását fejezik ki. Lásd az előző rész trigramokat és hexagramokat tartalmazó táblázatait.
Elmélet vs. gyakorlat
A művet olvasva szembesül azzal az érdeklődő, hogy a szöveg nem tartalmaz konkrét gyakorlatokat, módszereket, hanem helyettük egy szemléletmódot, egy világképet tár fel és mutat be. Azaz a mű olvasása és megértése maga a „módszer”, a „gyakorlat”.
Sőt, egy nézet szerint maga a mű egyenértékű a talizmánokkal, a hatalmat biztosító és erőt hordozó mágikus jelképekkel, beavatási szimbólumokkal, istenségek neveit tartalmazó jegyzékekkel – tehát a mű hordozza az üdvözülést, így birtokosa is üdvözülhet. Erre utal a mű címe is: A hármas egység pecsétje (Cantong qi 參同契), melyben a pecsét hitelesíti a három egységét, és lehetővé teszi a szöveg birtokosának, hogy felismerje azt:
- can參 a sant 三 jelöli: három;
- tong 同: egység, hasonlóság, egyenlőség, egyetérteni, közös jellemvonás, ugyanolyan;
- qi 契: pecsét, szimbólum, jel, fogadalom, kötelezettség, szerződés.
A pecsét (azaz a mű) tartja egyben a hármat és ezáltal az egységbe való visszatérés záloga. Az Egység (a tiszta yang, avagy az eredendő qi) három részre válik szét:
- eredendő lényeg (yuanjing 元精), mely az anyagi lét alapja;
- eredendő szellem (yuanshen 元神), mely a szellem alapja;
- eredendő lélegzet (yuanqi 元氣), mely az ellentétek egymásba alakulását biztosító mozgás alapja (lásd a kozmológiai jelképrendszerben a yang vonal áramlását a hexagramokban).
Ezen alapok megnyilvánulásai tapasztalhatóak az emberben három kincsként (sanbao 三寶).
A mű felépítése: I. könyv
Mint sok régi szövegnek, ennek a műnek is számos szövegváltozata maradt fenn. Alább Fabrizio Pregadio 2011-ben kiadott tanulmányában olvasható szövegváltozat első könyvének tartalomjegyzéke látható. A felsorolt címekkel a szakaszok tartalma alapján Pregadio látta el a verseket.
Kozmológia: 1–17. vers
Qian és kun, kan és li
A mesterember és a szekérhajtó
A hexagramok havi körforgása
Kan és li qian és kun működése
Az üresség kanban és liben
Az Alapelv [dao] szavakban kifejezve
A Nap és a Hold megváltozik
A változás leghatalmasabb képmásai [a Nap és a Hold]
A változás és jelképei
A Nap és a Hold összekapcsolódása
Az Ég jelei
A fu hexagram és a zhen trigram
A Hold körforgása
Ég, Föld, ember
A lényegi pálya [a Göncöl forgása]
Tér és idő megfelel egymásnak
Az uralkodó és a Sarkcsillag
Taoizmus: 18–27. vers
A benső természet táplálása
A sárga közép
Magasabb rangú és alacsonyabb rangú erény
Létezés és nemlétezés a két „üreg”
Az alkímia alapelvei
Fém és víz, anya és gyermek
Ég és Föld előtt született
Az elixír a háromlábú üst
Helytelen gyakorlatok
A hatalmas Egy magához rendel
Alkímia: 28–42. vers
Fehér tigris és zöld sárkány
A „két nyolcas”
Állandóság és változás
A fém igazi természete
Víz és tűz visszatér a talajba [a föld hajtóerőbe]
A talaj és az elixír
Minden létező igazi természete
„Az azonos fajtájú dolgok követik egymást”
Hibás alkímiai módszerek
A változások könyve és a Cantong qi
Wei Boyang tétovázása
Az elixír elegyítése – 1. rész
Az elixír elegyítése – 2. rész
Yin és yang egymást eteti
A Cantong qi hagyománya
Következtetés
Valamikor ez év elején bátorkodtunk egy bíráló hangvételű szösszenetet írni arról, hogy milyen uralkodó hozzáállást tapasztaltunk egyes magyarországi „taoista” körökben. Akkor kaptunk hideget-meleget egyaránt. Amiért visszautalunk most erre a cikkre, az egy mondat: „A szemléletmód a módszer” – fogalmaztuk meg akkor álláspontunkat.
Nos, ha elolvassuk akár csak a fönti tartalomjegyzéket, akár a teljes szöveget, akkor megerősítve látjuk korábbi álláspontunkat: ez az alkímiai mű tényleg szemléletmódot és világképet közvetít elsősorban, és a konkrét módszerek leírását mellőzi, vagy rámutat azon gyakorlók tévedésére, akik a testi, energetikai, szexuális és légzőgyakorlatokat összetévesztik az alkímiai műveléssel.
Tehát minden múlt- és jövőbeli kritika ellenére, mégis csak a szemléletmód az elsődleges módszer, és minden konkrét gyakorlat csak utána következhet kiegészítésként, de nem helyettesítheti azt.
[1] Miklós 1996: 29. oldal alapján.
Felhasznált irodalom
Fabrizio Pregadio: The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi. In: Cahiers d’Extrême-Asie, Vol. 8, 1995. 155-173. o.
Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, Mountain View, CA, 2012).
Miklós Pál: „Idő – kínaiul”, in: Tus és ecset – Kínai művelődéstörténeti tanulmányok (Liget, 1996).